svájcicsoki

no de milyen nehézségek és kalandok árán érkeztem meg újra svájcicsokiországba?
már hónapokkal ezelőtt megvettem a repülőjegyet, aztán az utazás előtti napon vettem észre, hogy a személyim 2 napja lejárt... útlevelem meg kb 5 éve nincs.
gyakorlatilag 1 napom volt arra, hogy személyit vagy útlevelet csináltassak persze lehetetlen, így buktam a repjegyek és 15 ezer Ft illetéket. 3 a személyi amit elvileg csak 1 hónap alatt csinálnak meg és 12 ezer az útlevél sürgősségivel. reméltem, hogy át lehet iratni a repjegy időpontját de azt is buktam.
végül jóbarátosnémtól kaptam egy jegyet erre a hétre, így ismét itt vagyok, hogy felfedezzem baselt.
sikerült kideríteni, hogy azok a tojások, amik színesek főtt tojások, így különböztetik meg őket. merthogy főtt tojást is lehet venni.
szombaton kisruhában, magassarkúban elmentünk egy helyre ami zárva volt, aztán egy diszkóban kötöttünk ki. engem leginkább a tizenéves koromban preferált zsámbéki extrém diszkóra emlékeztetett, a zenék is kb olyanok voltak, mint akkoriban, de azért volt néhány mai sláger is. iszonyúan fájt a lábunk egy idő után, így a végén már mezitláb táncoltunk, s a hazavezető út nagy részét is mezitláb tettük meg.
egyszer megállított minket 3 kedves fiatalember, hogy nincs-e nálunk véletlenül egy kis heroin. hát tuti nem voltak már józanok, hiszen ki feltételezné két keribredsó imitátorról, hogy heroint tartanak a retiküljükben eladásra?

• 
• 
• 
• 
•