svájcicsoki

sokat gondolkodtam már azon a fura érzésen, hogy amikor itt vagyok baselben, minden olyan egyszerű, magától értetődő és mondhatni ismerős. valahogy itt érzem magam igazán otthon. fura, hiszen nem itt nőttem fel, de már decemberben is mikor leszálltam a repülőről, valahogy olyan érzésem volt, hogy hazajöttem.
sokszor megfordul a fejemben, milyen jó lenne itt élni, mert itt lehet ÉLNI. otthon soha nem mernék kiülni a dunapartra és belelógatni a lábamat, mert valószínüleg 10 éven belül meghalnék bőrrákban, ha nem hamarabb. itt van kedve az embernek sétálni, elaludni egy parkban, hiszen senki sem fog tőlem lopni, amíg elfordítom a fejem.
hétvégén csodát láttam. az emberek megtöltötték a parkokat, piknikeztek, napoztak, a gyerekek fürögtek a parki tóban. olyan idilli volt, amilyen képet otthon nem nagyon látni. talán a palatinuszon, ha ki tudod perkálni a 3ezres belépőt. itt létezik a család és a gyermeknevelés kultúrája és igen élesen szembetűnik a különbség.

tegnap elmentem és a markplatzon báránykolbászt ettem friss rozskenyérrel. megnéztem a városházát, sétáltam a kacskaringós utcákon, és ma is elmentem a sztárbákszba. voltam a nagyondurva csokis boltban és bevásároltam némi finomságot és persze gondoltam arra is, aki csak diabetikusat ehet ;)
sétáltam a rajna partján aztán hajókáztam egy ladikon, egyik partról a másikra. na aki ismer, tudja milyen nagy szó ez, hiszen rettegek a mély víztől és a hajóktól. valahogy ez is átértékelődik itt. csináltam soksok képet és a nap végén a rajna partján lévő lépcsőkön olvastam, miközben a lábamat a hullámok nyaldosták.
és igen elhallgattam, hogy időközben betértem Thubtenhez a tibeti bácsihoz. vettem nála ezt-azt... :)
szóval mindenki küldjön sok pénzt, egy csomó dolog van a tibetshop-ban ami még nincs nekem :D

képeket a jobb felső szlájdsón lehet megnézni.

• 
• 
• 
• 
• 

no de milyen nehézségek és kalandok árán érkeztem meg újra svájcicsokiországba?
már hónapokkal ezelőtt megvettem a repülőjegyet, aztán az utazás előtti napon vettem észre, hogy a személyim 2 napja lejárt... útlevelem meg kb 5 éve nincs.
gyakorlatilag 1 napom volt arra, hogy személyit vagy útlevelet csináltassak persze lehetetlen, így buktam a repjegyek és 15 ezer Ft illetéket. 3 a személyi amit elvileg csak 1 hónap alatt csinálnak meg és 12 ezer az útlevél sürgősségivel. reméltem, hogy át lehet iratni a repjegy időpontját de azt is buktam.
végül jóbarátosnémtól kaptam egy jegyet erre a hétre, így ismét itt vagyok, hogy felfedezzem baselt.
sikerült kideríteni, hogy azok a tojások, amik színesek főtt tojások, így különböztetik meg őket. merthogy főtt tojást is lehet venni.
szombaton kisruhában, magassarkúban elmentünk egy helyre ami zárva volt, aztán egy diszkóban kötöttünk ki. engem leginkább a tizenéves koromban preferált zsámbéki extrém diszkóra emlékeztetett, a zenék is kb olyanok voltak, mint akkoriban, de azért volt néhány mai sláger is. iszonyúan fájt a lábunk egy idő után, így a végén már mezitláb táncoltunk, s a hazavezető út nagy részét is mezitláb tettük meg.
egyszer megállított minket 3 kedves fiatalember, hogy nincs-e nálunk véletlenül egy kis heroin. hát tuti nem voltak már józanok, hiszen ki feltételezné két keribredsó imitátorról, hogy heroint tartanak a retiküljükben eladásra?

• 
• 
• 
• 
•