svájcicsoki

sokat gondolkodtam már azon a fura érzésen, hogy amikor itt vagyok baselben, minden olyan egyszerű, magától értetődő és mondhatni ismerős. valahogy itt érzem magam igazán otthon. fura, hiszen nem itt nőttem fel, de már decemberben is mikor leszálltam a repülőről, valahogy olyan érzésem volt, hogy hazajöttem.
sokszor megfordul a fejemben, milyen jó lenne itt élni, mert itt lehet ÉLNI. otthon soha nem mernék kiülni a dunapartra és belelógatni a lábamat, mert valószínüleg 10 éven belül meghalnék bőrrákban, ha nem hamarabb. itt van kedve az embernek sétálni, elaludni egy parkban, hiszen senki sem fog tőlem lopni, amíg elfordítom a fejem.
hétvégén csodát láttam. az emberek megtöltötték a parkokat, piknikeztek, napoztak, a gyerekek fürögtek a parki tóban. olyan idilli volt, amilyen képet otthon nem nagyon látni. talán a palatinuszon, ha ki tudod perkálni a 3ezres belépőt. itt létezik a család és a gyermeknevelés kultúrája és igen élesen szembetűnik a különbség.

tegnap elmentem és a markplatzon báránykolbászt ettem friss rozskenyérrel. megnéztem a városházát, sétáltam a kacskaringós utcákon, és ma is elmentem a sztárbákszba. voltam a nagyondurva csokis boltban és bevásároltam némi finomságot és persze gondoltam arra is, aki csak diabetikusat ehet ;)
sétáltam a rajna partján aztán hajókáztam egy ladikon, egyik partról a másikra. na aki ismer, tudja milyen nagy szó ez, hiszen rettegek a mély víztől és a hajóktól. valahogy ez is átértékelődik itt. csináltam soksok képet és a nap végén a rajna partján lévő lépcsőkön olvastam, miközben a lábamat a hullámok nyaldosták.
és igen elhallgattam, hogy időközben betértem Thubtenhez a tibeti bácsihoz. vettem nála ezt-azt... :)
szóval mindenki küldjön sok pénzt, egy csomó dolog van a tibetshop-ban ami még nincs nekem :D

képeket a jobb felső szlájdsón lehet megnézni.

• 
• 
• 
• 
• 

no de milyen nehézségek és kalandok árán érkeztem meg újra svájcicsokiországba?
már hónapokkal ezelőtt megvettem a repülőjegyet, aztán az utazás előtti napon vettem észre, hogy a személyim 2 napja lejárt... útlevelem meg kb 5 éve nincs.
gyakorlatilag 1 napom volt arra, hogy személyit vagy útlevelet csináltassak persze lehetetlen, így buktam a repjegyek és 15 ezer Ft illetéket. 3 a személyi amit elvileg csak 1 hónap alatt csinálnak meg és 12 ezer az útlevél sürgősségivel. reméltem, hogy át lehet iratni a repjegy időpontját de azt is buktam.
végül jóbarátosnémtól kaptam egy jegyet erre a hétre, így ismét itt vagyok, hogy felfedezzem baselt.
sikerült kideríteni, hogy azok a tojások, amik színesek főtt tojások, így különböztetik meg őket. merthogy főtt tojást is lehet venni.
szombaton kisruhában, magassarkúban elmentünk egy helyre ami zárva volt, aztán egy diszkóban kötöttünk ki. engem leginkább a tizenéves koromban preferált zsámbéki extrém diszkóra emlékeztetett, a zenék is kb olyanok voltak, mint akkoriban, de azért volt néhány mai sláger is. iszonyúan fájt a lábunk egy idő után, így a végén már mezitláb táncoltunk, s a hazavezető út nagy részét is mezitláb tettük meg.
egyszer megállított minket 3 kedves fiatalember, hogy nincs-e nálunk véletlenül egy kis heroin. hát tuti nem voltak már józanok, hiszen ki feltételezné két keribredsó imitátorról, hogy heroint tartanak a retiküljükben eladásra?

• 
• 
• 
• 
• 

sajnos nem minden úgy alakult, ahogyan azt terveztük.
csütörtökön reggel sebtiben haza kellett jönnünk vasárnap helyett, de azt a pár élménymorzsát még közzéteszem ami velem megesett.

először is karácsony. itt minden szépen fel van díszítve, az utcán ahová csak lehet igazi fenyőt állítottak. ha van egy luk a járdán abba is beledugtak egy fenyőfát, illetve volt egy ház a Puppenhausmuseum ahol az ablakokra kívülről raktak fákat. a kirakatokban és boltokban rengeteg színű karácsonyfa látható, és még olyan is amit fejjel lefelé díszítenek fel.

svájcban jellemzően kevés az autó, aki teheti biciklivel közlekedik. telt parkolót nem, de fullon tellt biciklitárolót annál többet láttam.

és azok a tojások... azt hiszem sosem fogom megérteni miért árulnak szines tojásokat a coop-ban.

ha legközelebb megyek, talán több mindent tudok majd megmutatni ebből a nagyszerű városból.

egyenlőre ennyire futotta, talán nyáron fojtatódik a beszámoló, addig is mindenkinek boldog új évet!

• 
• 
• 
• 
• 

most kaptam meg életem legszebb ajándékát. igazából nem került semmibe, de oly sok szeretet van benne amit ritkán kapok.
tudom, hogy szívét lelkét beletette és ez sokkal többet jelent, mint amit pénzben kifejeznek manapság az emberek egymás felé ajándék formájában.

• 
• 
• 
• 
• 

el nem hiszitek, találtam tibet boltot.
zana mondta, hogy van egy buddha bolt, a főtéri meki melletti villamossal 3 megálló és ott. na elindultam és a 2. megálló után pár méterrel azonnal kiszúrtam az elsuhanó villamosról a tibet zászlót. gyorsan leszálltam és visszarohantam, s lőn - tibet house.

mikor bementem, senkit nem láttam, csak egy barátságos lhasa apso kutyus rohant hozzám megszaglászni. vagy 10 percig tobzódtam a könyvek, poszterek, naptárak rengetegében amikor megjelent egy kb velem egymagas tibeti bácsi. cuki volt, németül alig beszélt, inkább angolul társalogtunk. ez azért mókás, mert mint kiderült 45 éve él svájcban. az angolját is nehéz volt érteni, mivel a tibetiek elég szűk szájjal beszélnek. nagyon kedves volt, mesélt a régi tibetről, az ünnepekről, és a mai helyzetről. végül két kitűzővel, egy gyöngykarkötővel, 3 képeslappal és egy nagy tibet zászlóval távoztam.

• 
• 
• 
• 
• 

hétfőn kisebb pánikkal indult a nap de szerencsére nem lett katasztrófa. napközben itthon voltam amiért most biztosan sokan élve halálra köveznének de az igazat megvallva nekem kevés is elég a boldogsághoz. egy olyan lakásban ébredtem, ahol mindig is ébredni szerettem volna, így a legnagyobb örömmel porszívóztam és mosogattam, miközben néztem az embereket az ablakból.
van itt egy fura dolog, a lakásokban nem igazán használnak függönyt. tegnap este ezt meg is beszéltük:
te, itt sehol nincs függöny. itt nem rohangálnak az emberek meztelenül a lakásukban? vagy az emberek nem néznek be az ablakon?
inkább az utóbbi.
úgy látszik itt nincs hagyománya a függönynek.
nem, itt a rejtőzködésnek nincsen hagyománya.

reggelire pálinkás muffint ettem, aztán kettő körül elindultam itthonról. sétáltam a vasútállomás körül, majd kibuszoztam zana munkahelyére a jetaviation épületéhez. útközben betévedtem egy boltba papírzsepiért, de az eladó nem szpíkelte az inglist. kénytelen voltam előbányászni a cirka 10 éve nem használt német tudásomat és meglepő módon el tudtam magyarázni mit szeretnék :) aztán meglepődtem azon, hogy egy jaguáros fickó nem ütött el a zebrán, hanem miután még csak le akartam lépni ő megállt kb 10 méteres távolságban tőlem. budafoki úti zebrákon edzett lelkem annyira meglepődött, hogy pár másodpercig csak álltam és nem tudtam mit kell ilyenkor csinálni. a jaguáros pedig nem dudált, hogy ébredjek fel, hanem állt nyugodtan míg rájöttem, hogy itten most által kell menni a túloldalra. reflexszerűen meg is köszöntem neki, utóbbin valószínüleg meg ő lepődött meg, hiszen a svájciaknak természetes, hogy nem akarját őket halálra gázolni. nem úgy, mint a 3-as busz ami még rám is húzta a kormányt nem egyszer.

miután megérkeztem zana megmutatta a hangárokat, és azt a sok gyönyörűséges repülőt, sajnos nem lehetett fényképezni :( éppen ott volt egy orosz milliárdos magángépe, ami akkora volt, mint egy nagyobb utasszállító gép és felmehettünk megnézni :) hát az valami hihetetlen volt. minden csupa márvány, bőr, még a falak is, a vécén is tévét lehet nézni, hálószobák, két fürdőszoba, két konyha, konferenciaterem, nappali minikönyvtárral... végülis ha van egy focicsapatod, egy ilyen magángép már nem költség.
este elmentünk a zigzagba ahol egy francia repülőgépszerelő várt minket. vacsi után átmentünk franciaországba egy dévédéért amit aztán a kölcsönlakásban néztünk meg. zana a vége felé elaludt a kanapén, közben a frencsgáj próbált bádilengvidzselni de hát én csak magyarul beszélek :P így 11kor kiengedtem az ajtón és boldog karácsonyt kívántam neki :)

• 
• 
• 
• 
• 

na az van, hogy itt baselben októbertől januárig van blue man group koncertsorozat. és erősen gondolkodom azon, hogy erre bizony el kéne menni...
egy kis ízelítő azoknak akik nem ismerik:

• 
• 
• 
• 
•