svájcicsoki

sajnos nem minden úgy alakult, ahogyan azt terveztük.
csütörtökön reggel sebtiben haza kellett jönnünk vasárnap helyett, de azt a pár élménymorzsát még közzéteszem ami velem megesett.

először is karácsony. itt minden szépen fel van díszítve, az utcán ahová csak lehet igazi fenyőt állítottak. ha van egy luk a járdán abba is beledugtak egy fenyőfát, illetve volt egy ház a Puppenhausmuseum ahol az ablakokra kívülről raktak fákat. a kirakatokban és boltokban rengeteg színű karácsonyfa látható, és még olyan is amit fejjel lefelé díszítenek fel.

svájcban jellemzően kevés az autó, aki teheti biciklivel közlekedik. telt parkolót nem, de fullon tellt biciklitárolót annál többet láttam.

és azok a tojások... azt hiszem sosem fogom megérteni miért árulnak szines tojásokat a coop-ban.

ha legközelebb megyek, talán több mindent tudok majd megmutatni ebből a nagyszerű városból.

egyenlőre ennyire futotta, talán nyáron fojtatódik a beszámoló, addig is mindenkinek boldog új évet!

• 
• 
• 
• 
• 

most kaptam meg életem legszebb ajándékát. igazából nem került semmibe, de oly sok szeretet van benne amit ritkán kapok.
tudom, hogy szívét lelkét beletette és ez sokkal többet jelent, mint amit pénzben kifejeznek manapság az emberek egymás felé ajándék formájában.

• 
• 
• 
• 
• 

el nem hiszitek, találtam tibet boltot.
zana mondta, hogy van egy buddha bolt, a főtéri meki melletti villamossal 3 megálló és ott. na elindultam és a 2. megálló után pár méterrel azonnal kiszúrtam az elsuhanó villamosról a tibet zászlót. gyorsan leszálltam és visszarohantam, s lőn - tibet house.

mikor bementem, senkit nem láttam, csak egy barátságos lhasa apso kutyus rohant hozzám megszaglászni. vagy 10 percig tobzódtam a könyvek, poszterek, naptárak rengetegében amikor megjelent egy kb velem egymagas tibeti bácsi. cuki volt, németül alig beszélt, inkább angolul társalogtunk. ez azért mókás, mert mint kiderült 45 éve él svájcban. az angolját is nehéz volt érteni, mivel a tibetiek elég szűk szájjal beszélnek. nagyon kedves volt, mesélt a régi tibetről, az ünnepekről, és a mai helyzetről. végül két kitűzővel, egy gyöngykarkötővel, 3 képeslappal és egy nagy tibet zászlóval távoztam.

• 
• 
• 
• 
• 

hétfőn kisebb pánikkal indult a nap de szerencsére nem lett katasztrófa. napközben itthon voltam amiért most biztosan sokan élve halálra köveznének de az igazat megvallva nekem kevés is elég a boldogsághoz. egy olyan lakásban ébredtem, ahol mindig is ébredni szerettem volna, így a legnagyobb örömmel porszívóztam és mosogattam, miközben néztem az embereket az ablakból.
van itt egy fura dolog, a lakásokban nem igazán használnak függönyt. tegnap este ezt meg is beszéltük:
te, itt sehol nincs függöny. itt nem rohangálnak az emberek meztelenül a lakásukban? vagy az emberek nem néznek be az ablakon?
inkább az utóbbi.
úgy látszik itt nincs hagyománya a függönynek.
nem, itt a rejtőzködésnek nincsen hagyománya.

reggelire pálinkás muffint ettem, aztán kettő körül elindultam itthonról. sétáltam a vasútállomás körül, majd kibuszoztam zana munkahelyére a jetaviation épületéhez. útközben betévedtem egy boltba papírzsepiért, de az eladó nem szpíkelte az inglist. kénytelen voltam előbányászni a cirka 10 éve nem használt német tudásomat és meglepő módon el tudtam magyarázni mit szeretnék :) aztán meglepődtem azon, hogy egy jaguáros fickó nem ütött el a zebrán, hanem miután még csak le akartam lépni ő megállt kb 10 méteres távolságban tőlem. budafoki úti zebrákon edzett lelkem annyira meglepődött, hogy pár másodpercig csak álltam és nem tudtam mit kell ilyenkor csinálni. a jaguáros pedig nem dudált, hogy ébredjek fel, hanem állt nyugodtan míg rájöttem, hogy itten most által kell menni a túloldalra. reflexszerűen meg is köszöntem neki, utóbbin valószínüleg meg ő lepődött meg, hiszen a svájciaknak természetes, hogy nem akarját őket halálra gázolni. nem úgy, mint a 3-as busz ami még rám is húzta a kormányt nem egyszer.

miután megérkeztem zana megmutatta a hangárokat, és azt a sok gyönyörűséges repülőt, sajnos nem lehetett fényképezni :( éppen ott volt egy orosz milliárdos magángépe, ami akkora volt, mint egy nagyobb utasszállító gép és felmehettünk megnézni :) hát az valami hihetetlen volt. minden csupa márvány, bőr, még a falak is, a vécén is tévét lehet nézni, hálószobák, két fürdőszoba, két konyha, konferenciaterem, nappali minikönyvtárral... végülis ha van egy focicsapatod, egy ilyen magángép már nem költség.
este elmentünk a zigzagba ahol egy francia repülőgépszerelő várt minket. vacsi után átmentünk franciaországba egy dévédéért amit aztán a kölcsönlakásban néztünk meg. zana a vége felé elaludt a kanapén, közben a frencsgáj próbált bádilengvidzselni de hát én csak magyarul beszélek :P így 11kor kiengedtem az ajtón és boldog karácsonyt kívántam neki :)

• 
• 
• 
• 
• 

na az van, hogy itt baselben októbertől januárig van blue man group koncertsorozat. és erősen gondolkodom azon, hogy erre bizony el kéne menni...
egy kis ízelítő azoknak akik nem ismerik:

• 
• 
• 
• 
• 

korán felkeltem (9kor) de mivel muci még nagyon mélyen aludt és én is álmoskás voltam, lehuppantam az ikeás kanapéra és bekapcsoltam az 500 csatornás braviat. a legérdekesebb műsor valami nigeria live volt ahol kézikamerával felvett szappanoperát néztem vagy 5 percig. egy afrikai hölgy tört angolsággal könyörgött zokogva egy afrikai férfinak, hogy bocsásson meg neki, mert nagyon szereti, de az kidobta őt a kapu elé. hát ez van.

délután rászántuk magunkat, hogy kimozduljunk a lakásból és elmentünk muffin alapanyagokat vásárolni. azt már írtam, hogy az itteni közértekben kicsit nagyobb a kínálat, szinte minden van amit akarsz, az is amit nem, bár mézeskalács fűszerkeveréket nem találtunk de azon kívül minden van, pár meghökkentő érdekesség is. ilyen pl. a decemberi cseresznye. meg a rózsaszín tojás, ami kétségkívül elnyerte a tetszésemet, de azért mégis fura, mert nem dekor célra van, hanem fogyasztásra (salátához is láttam csomagolva) és ugye húsvét még messze van, ezért tényleg nem értem miért árulnak rózsaszín tojást, pláne azt nem, hogy ez hogyan keletkezik. vajon erre tenyésztett rózsaszín tyúkok tojják?
vettünk vicces padlizsánfiút is, holnap úgy néz ki megsütjük.


vásárlás után még felugrottunk zana lakásába a hájtek porszívóért, mert sztív lakásában nem találtunk. ja amúgy helyesbítenem kell, a kölcsönlakás nem svéd, hanem ír tulajdonossal rendelkezik. és basel nem 5 utca viszont lényegesen kisebb, mint budapest. a lényeg, hogy áthoztuk a porszívót ami szerintem minden nő álma, ha másért nem, hát azért mert gitárimitátorosat is lehet vele játszani :)


este nekiálltunk muffint sütni, pálinkás muffint. életemben ilyen jót nem ettem.... bio alapanyagokból, svájcicsokiból, aszalt barackból és fütyülős mézes pálinkából csináltuk saját recept alapján, hát hihetetlen élményeket éltünk át. isteni illata van és eszméletlenül finom. mivel zana már leírta a receptjét, én már nem strapálom magam, itt el lehet olvasni, ha kedvet érez valaki, hogy példánkat követve elkészítse a világ legfinomabb muffinját.

• 
• 
• 
• 
• 

itt vagyok. a svájcba jutásomról annyit, hogy a reptéren vicces szituációkat láttam, finoman szólva. a sztrájk miatt külföldiek végezték a csomagellenőrzést, szinte minden gép késve indult így az enyém is. időközben megéheztem, gondoltam eszem valamit, de kisebb szívrohamot kaptam az árak láttán. nem is értem, hogy a fogyasztóvédelem, vagy a GVH miért nem veszi elő a ferihegyi kereskedőket, mert azért az vicc, hogy egy 3 centis wrap ill egy pizzaszelet 1300 Ft legyen, a fél lityós ásványvízből a legolcsóbb 500... délután kettőkor már nagyon éhes voltam ezért kénytelen-kelletlen beinvesztáltam egy 800 Ft-os szendvicsbe de legalább isteni finom volt.
swissair-rel repültem, ahol a sztyuárdesznek pajesza volt, viszont 3 nyelven darálta a tudnivalókat, az angolt érthetetlen gyorsaságban viszont a németet jobban értettem. fura. jó volt az út, sokkal nyugisabb, mint a londoni. a határőrök megmosolyogták a bazi nagy rózsaszín bőröndjeimet, aztán beengedtek a svájcicsokiországba.
aztán jött zana és mint a hülye szőke libák, egymás nyakába ugrottunk és visítottunk a tömegben, ez nem is lehetett másképp :)
első utunk a kölcsönlakásba vezetett amihez egy svéd fiú adott kulcsot. minden szobában van plazmatévé, a konyhába dzsordzsklúnis kávéfőző, amúgy meg a lakás egy ikea katalógusból materializálódott. szerencsére a pálinkák nem törtek össze, bár a bőröndömet rendesen összekoszolták :( sebaj.
elmentünk a Paddy's-be ami egy angol pub, itt ettem quesadilla-t vacsira. magyar lány svájcban, angol pubban mexikói kaját eszik svédek társaságában. itt minden ilyen multikulti. picit fura, hogy ha angolul beszélek akkor is ezen a nagyon fura svájci német nyelven karattyolnak vissza, aminek igazából köze nincs a némethez, egyszerűen érthetetlen számomra.
paddy's után sétáltunk és eljutottam a STARBUCK'S szentélybe is. a szokásos medium vanilla latte-t kortyolgatva tökéletes boldogságban sétálgattunk a karácsonyi vásárban, amit forralt bor illata lengett be és a nyugalom. itt nem ölik egymást az emberek, nincsen tömeg, nem dagad az ér az arcukon attól, hogy megszerezzék az utolsó porszívót az áruházból. határozottan szeretek itt lenni.

elmentünk bevásárolni a coop-ba na de ez nem ám olyan, mint otthon. itt csak a saláta pult akkora, mint a budafoki tescoban a zöldségespult, imádom. van választék, nem csak a szar, egészségtelen piszkok vannak a polcok, hanem mindenféle egészséges bio termék és nem borzasztó áron. holnap muffint sütünk, sokat így főleg ahhoz szereztünk be alapanyagokat. ezután zana lakásába ugrottunk fel, hogy elhozzuk a holmijait a kölcsönpecóba. este bejglit ettünk és jó volt nekünk.

sajnos itt nem működik céges telón a gprs, szóval nem tudok online postolni, mms-t küldeni de majd időnként írok.
hétfőn megyek megnézni zana munkahelyét ahová veriszpesöl engedéllyel mehetek be még a munkaidő alatt, merthogy olyat nem lehetne, de ő elintézte. szóval délután 4től repülőgépek közt fogok tobzódni, napközben meg egyedül veszem nyakamba a várost, de állítólag nem fogok eltévedni, mert 5 utcából áll és 200 ezren laknak. a lényeg, hogy tudom hol van a starbuck's :)

• 
• 
• 
• 
• 

"Ja igen, meg megírod, hogy mikor leszel svájci csoki?
Már nem tudlak lekövetni :)

Dec 20-án repülök 28-án jövök vissza.
És ezek szerint hozzak neked svájci csokit :)

Igeeeeen :)"


szóval így lettem én svájcicsoki. az elkövetkezendő bő egy hétben itt szeretném közzétenni svájci utazásom élményeit és körülményeit, hope you enjoy.
holnap még be kell szereznem pár dolgot és még be is kellene pakolnom a szupermagentarózsaszín bőröndjeimet, remélem nem futok ki az időből. a ferihegyi fuvart barta intézi, ha csak el nem felejti. haza még nem tudom ki fog vinni, de talán az is megoldódik majd.
egyenlőre az ottani hideg és a ferihegyi sztrájk miatt aggódom a leginkább de a remény hal meg utoljára :)
aki szeretne csokit kommentben jelezze!

• 
• 
• 
• 
•